A Neptunusznak nyolc holdja van, közülük a belső hatot a Voyager-2 fedezte fel. A hat kicsiny, szabálytalan alakú, sötét felszínű kődarab 50 és 420 km közötti átmérőjű.

A Neptunusz legnagyobb holdja. A Triton a bolygótól 335000 km távolságban kör alakú, 160°-os pályahajlású, azaz retográd pályán kering. Bár a 2720 km átmérőjű Triton kisebbnek bizonyult annál, amekkorának korábban gondolták, mégis a Naprendszer jelentősebb holdjai közé sorolható. 

Felszíni hőmérséklete csak 38 kelvin (-235°C), így ez a Naprendszer eddig meglátogatott égitestjei közül a leghidegebb. Jeges síkságait hegygerincek és árkok hálózata borítja, a felszínen kevés kráter látható. A Voyager ottjártakor déli pólusának környékét kiterjedt, jó fényvisszaverőképességű nitrogénjég sapka borította. A Tritonnak nitrogénből és csekély mennyiségű metánból álló, ritka légköre van. A felszíni nyomás 0,01 millibar. A Voyager gejzírszerű kitörések nyomait is megfigyelte a holdon, melyek során vízzel és valamilyen sötétebb anyaggal kevert nitrogén törhetett a felszínre. A Triton másik egyedülálló tulajdonsága az, hogy retrográd keringése miatt a Neptunusszal fennálló árapály-kölcsönhatás spirálisan befelé mozgatja, mégpedig olyan mértékben, hogy a következő 10-100 millió éven belül szétszakadhat vagy nekiütközhet a Neptunusznak. 

A Neptunusz Nereida nevű holdja sokkal kisebb (340 km átmérőjű), mint a Triton, és keringési pályája a  Naprendszer valamennyi holdja közül a legelliptikusabb. A bolygótól mért távolsága 1400000 km és 9700000 km között változik.

forrás:x3