A Pluto emlegetése sokakban valószínűleg még mindig a Nemzetközi Csillagászati Unió négy évvel ezelőtti, sok vitát kiváltó döntését idézi fel, melynek során a szinte napra pontosan nyolcvan évvel ezelőtt felfedezett égitestet kivették a Naprendszer bolygóinak sorából. A NASA néhány nappal ezelőtti bejelentésének hatására a törpebolygó ismét a tudományos érdeklődés középpontjába került, ám ezúttal más okból.

A Hubble-űrtávcső 2002 és 2003 során készített felvételeket az égitestről, melyeket M. Buie (Southwest Research Institute in Boulder, Colorado) és kollégái évek hosszú munkája során dolgoztak fel. Az eredeti képeken a Pluto mindössze néhány pixel átmérőjűnek látszott, de a több mint négy évet és 20 számítógép erőforrásait igénylő képfeldolgozási eljárás segítségével a kutatók minden eddiginél részletesebben megismerhették a távoli, jeges világot.

Az űrtávcső 1994-es képeivel összahasonlítva a Pluto meglehetősen dinamikus változásokat mutat. Jól megfigyelhető, hogy az északi poláris régió világosabb, míg a déli sötétebb lett a nyolc esztendő leforgása alatt. A 2002/2003-as felvételek készítésekor az északi félteke fordult a Nap felé, így az ottani jég párologni kezdett, míg a déli féltekén a ritkás légkörből kicsapódtak az alkotóelemek. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Pluto 248 éves keringése során - a pálya nagy mértékű lapultsága miatt - az "évszakok" változását sokkal inkább befolyásolja a Naptól való aktuális távolsága, mint a felszínnek a forgástengely és a keringési sík által bezárt szög miatti, különböző megvilágítottsága (ami a Föld esetében ezért felelős). Ugyanezen okból a Pluto évszakainak hossza sem egyforma, mivel az égitest napközelben jóval gyorsabban mozog, mint naptávolban.

A Pluto felszínének változása 1994 és 2002/03 között a Hubble-űrtávcső felvételeinek összehasonlítása alapján (a diagramokon lévő rövidítések a kamerák neveit takarják). Az északi pólusvidék világosabb, a déli sötétebb lett a széntartalmú vegyületek felszínről való elpárolgása, ill. légkörből való kifagyása miatt (NASA/ESA/M. Buie).

Ennél is érdekesebb, hogy a mostani felvételeken az égitest színeinek megfigyelésére is lehetőség nyílt: a korábban kietlennek, egysíkúnak gondolt felszín fehéres-narancsos-feketés árnyalatokban pompázik. A különböző színű területek közös jellemzője, hogy szénben gazdagok - az elméletek szerint ennek az az oka, hogy a Nap ultraibolya sugárzása szétbontja a Plutón lévő metánt, s ezen folyamat végtermékeként keletkezik a látszólag a melaszra hasonlító, az egész törpebolygót beborító, széntartalmú anyag.

A különböző színű területek keletkezésére vonatkozó elképzelések részleteit azonban még tisztázni kell - ez várhatóan a New Horizons nevű űrszonda feladata lesz, amely 2015-ben éri el a törpebolygó vidékét. Az űreszköz detektorai nagyfelbontású képeket szolgáltatnak majd a Pluto felszínéről, reményeink szerint sok hasznos információt szolgáltatva ezzel a rejtélyes égitestről. A szonda egyik fő célpontja a Plutón egy szintén most felfedezett, fagyott szén-monoxidban gazdag, vöröses terület lesz - ennek mibenléte különösen izgalomban tartja a bolygókutatókat. A Hubble képei abból a szempontból is fontosak, mert segítségükkel pontosabban be lehet majd állítani a New Horizons kamerájának expozíciós időit a törpeplanéta fényképezése során.

Az eddigi legrészletesebb felvételek a Plutóról, a törpebolygó forgásának különböző momentumaiban. A középső képen jól látható a nagyméretű, vöröses terület, melynek vizsgálata pár év múlva a New Horizons űrszonda egyik fő feladata lesz (NASA/ESA/M. Buie).

Az űrszondás vizsgálatok mellett azonban továbbra is szükség lesz a Pluto hosszútávú monitorozására, hogy az évek, évtizedek alatt végbemenő változásokat még alaposabban lehessen tanulmányozni. Ennek megfelelően a NASA kutatóinak következő terve az, hogy a Hubble-űrtávcsőre nemrég felszerelt, az elődjénél jóval érzékenyebb WFPC-3 jelű kamerával is megörökítsék a Plutót - még a New Horizons szonda odaérkezése előtt.

Forrás: Hubble News Center, 2010.02.04.