Rengetegen állítják, hogy a gömbvillámot egy normális villám tol maga előtt a föld felé. Mások szerint a becsapódás helyén keletkezik a jelenség ezután kb. 10 másodpercig lesz megfigyelhető. Egyébként jelentősen erősebb és veszélyesebb, mint a megszokott villámok. Némelyik akár a falom is képes áthatolni, szóval kevés dolog van, ami ettől megvédhet. Ráadásul a talaj közelében halad, így még inkább veszélyes lehet. Ami még félelmetesebb, hogy zárt térben is képes keletkezni meghazudtolva ezzel az előző két állítást. (ez alatt azt kell érteni, hogy megjelenik a lakásban)

    Méretük a néhány cm-től a néhány méterig terjedhet, de általában narancs vagy labda méretűek. Leggyakrabban gömb, ritkábban körte vagy szivar alakúak; viszonylag gyakran vetnek szikrákat. A villámoknál sokkal lassabbak, sőt néha megállnak. Robbanással, vagy elhalványulással érnek véget.

A kialakulásáról inkább nem is írok semmit, hiszen minden elmélet csak enyhe feltételezéseken alapul. 

a jelenség maga....

 

 

 Bizonyára mindenki hallott már egyet s mást a téma kapcsán, hogy a 2013. évi fokozott naptevékenység/napkitörés feltehetőleg hazavágja majd bolygónk elektronikus és telekommunikációs berendezéseinek egy igen jelentős részét, sőt, rosszabb esetben akár teljesen megbénítja a fent említett rendszereket.

      Hogy átérezhessék ennek az eseménynek a súlyát, most következzen egy kis történelem:

 1859 - (természetesen napkitörés) - a tökéletes napvihar elnémította a távíróvonalakat Európa és az Egyesül Államok között, valamint számtalan helyen tűz ütött ki(index) Londonban pedig sarki fény volt látható, illetve a Sziklás Hegységben nappali fényt figyeltek meg az ott lakók.

 1921 - Egész New York közlekedési rendszere megbénult. (gondolom nem szükséges részleteznem, hogy ez ma milyen következményekkel járna)

 1989 - Quebec-ben megszűnik az áramellátás.

  

Fischer szerint a 2013-as napkitörés jelentősen nagyobb károkat okozhat. "Az a probléma, hogy a modern társadalom annyira függ az elektronikától, a mobiloktól és a műholdaktól, hogy egy hasonló vihar sokkal nagyobb károkat tud okozni"

Én még ehhez annyit fűznék hozzá, hogy az elmúlt néhány évtized során borzasztóan meggyengítettük természetes védelmünket a külvilágtól.

2 év múlva talán megfizetünk minden egyes kiírtott erdőért? 

 

 Elnézést, hogy nincs benne ékezet, de a szavazáson láthatjátok, hogy az nem túl jó.

Get Your Own Quiz!, More Quizzes

 Találhattok néhány igen- régi nibirus cikket a következő oldalon oldalon. Egyébként nagyon érdekes, érdemes elolvasni. Engem érdekelne a közvélemény is, úgyhogy indítottam egy szavazást. Lécci, szavazzatok, fontos lenne.

 

 

Utólag is elnézést kérek a rendszer hibáiért, de jobban nem megy.

Mindennek előtt tudnotok kell, hogy az ősrobbanás előtt nem volt semmi. Se tér, se idő, sem pedig semmi egyéb. A lényeg, hogy valahogyan sikerült valahogy nitrogén részecskéknek  létrejönniük és nagyon kis helyre (hely?) összegyűlniük. Ez kisebb volt, mint egy gombostű feje. Sőt, igazából akkora volt, mint egy a molekulák közepében elhelyezkedő alkotó elem. Ezután egy titokzatos energia, amit ma sötét energiának hívunk, de erre majd később térünk vissza, két és fél milliárd éve felrobbantotta ezt a végtelenül sűrű nitrogénmsszát. A filmekben az ősrobbanást mintdig hatalmas hangeffektekkel szimulálják, de ez olyan szempontból hibás, hogy az űr nem igazán viszi a hangot.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Univerzumunk folyamatosan tágul. Tudosaink egy évtizede még azt hitték, hogy a gravitáció egyfajta fékként hat a tágulásra és egy idő belül megáll, majd magába omlik és feltehetően minden kezdődik előlről. 1998-ban azonban szenzációs adatokra derült fény. Univerzumunk terjedése nemhogy lassulna, éppen hogy nagymértékben és folyamatosan gyorsabban tágul. Itt jön képbe ismét a sötét energia. Hihetetlen és megmagyarázhatatlan. Működését ma is kutatják, de teljesen eredménytelenül. Viszont amit biztosan tudunk, az az, hogy kétszáz-milliárd éven belük szétszaggatja az univerzumot. A molekulákat atomokká, az atomokat protonná stb. egészen addig, hogy már a részecskét ne lehessen tovább bontani. Szerencsére ezt ember már nem éli meg.

És még egy érdekesség: az a fajta nitrogén, amiből minden lett, megtalálható a vízben. Sok helyen kutatják ezt is. Egyébként, ha elég nagy mértékben fel tudnák fórrósítani (már tudják) és eléggé be tudnák sűríteni (ezt még nem tudják) akkor egy kisebb fajta tó nitrogéntartalmából fedezni lehetne a föld következő 150 évi energia fogyasztását. A kisebb tó alatt olyasmit értek, mint pl.: a Tisza-tó (elnézést, ha rosszul írom).

 

 1. Lépés: A megfelelő távcső.

Ne vegyél rögtön kétmillióért hatalmas Newton távcsöveket! Valami olcsóbbat, kérdezz meg valaki hozzáértőt! Én (ugyan nem vagyok szakértő) erősen ajánlom a Celestron Powereeker 70 EQ-t. Kezdőknek ez tökéletes. Amúgy max. 175-szörös nagyítása van. Az elég sok. Figyelem! A finommozgatás nagyon fontos.

2. Lépés: kiegészítők

Ami nagyon fontos egy kezdő számára, az a holdszűrő. Szűrő nélkül csak egy sárgán világító pacsnit látsz. Powerseeker 70 EQ-hoz 10x10-es méret kell. Hasznos lehet a napfényszűrő, hogy nappal is használhasd távcsövedet! Ami még elengedhetetlen, az a csillagászati évkönyv. Ebben benne vannak az egész évi események pl.: mikor hol lesz egy-egy bolygó és mennyire jól látható.

A kiegészítőkhöz ajánlom a Makszotuvot.

 

3. Lépés: Mit nézzek az égen?

Közeli égitesteket. A csillagászat nem a csillagokról szól. A csillag csak egy pötty. Viszont csillagon kell belőni a kistávcsövet. A hold nagyon látványos és könnyű is megtalálni. A Vénuszt szintén elég könnyű megtalálni. Ha találsz egy bolygót, az mindig hatalmas élmény. A két leglátványosabb bolygó szerintem a Szaturnusz és a Ceres. A felsorolt égitestekről mind olvashatsz a blogomon.

 A Magyarországon készült felvételek alapján cseh és szlovák csillagászok megtalálták a február 28-án robbant meteor darabjait.

Egy hónapja hatalmas sajtóvisszhangot idéző tűzgömb csapódot a földbe.Nógrád megyében és környékékén éles villanást lehetett látni, Ezután már gőzerővel folyt a kutatás a meteor darabjai után. 

 

A rétekkel és erdőségekkel tagolt dombvidéken március 20-án indult meg a meteoritok keresése. Cseh és szlovák csillagászok, illetve egyetemisták mellett magyar amatőrcsillagászok is kezdték átfésülni a könnyen megközelíthető réteket, ahol a télen elszáradt és ledőlt fű esélyt kínált a jellemzően fekete színű meteoritok megtalálására. Csatárláncban, egymástól 2 méterre haladva, méterről méterre vizsgálták át a mezőt, amely ideális helynek bizonyult a kutatásra. Már az első napon sikerült két meteoritot is fellelni egymás közelében. Szennyezésektől mentes, tiszta, fekete felszínük és elhelyezkedésük láttán azonnal tudták a keresők, hogy meteoritot találtak. Az apró, néhány centiméteres kövek úgy ültek a fűcsomók tetején, hogy egyértelmű volt, csak felülről kerülhettek oda, a fű alatti talajról nem kerülhettek ilyen helyzetbe.

Az antianyag fogalma:

Az anyag ellentéte.Amikor az antianyag összeütközik valamilyen anyaggal, mindkettő megsemmisül.A svájci részecskegyorsítóban gyártanak ilyen anyagot, illetve a napkitörésekkor keletkezik.

A részecskegyorsítóban tárgyakat ütköztetnek össze közel fénysebességgel ilyen fémcsövekben:

 

 

Ezután kétöklömnyi fémtartályokban tárolják, amiben mágneses rendszerrel gátolják azt, hogy az antianyag hozzáérjen a tartályhoz.(erről sajnos nem találtam képet sehol)

 

Veszélyei és hasznosítása

Ha rendelkeznénk jelentős mennyiségű antianyaggal, azzal felrobbanthatnánk akár egész New Yorkot.(ez a jelentős mennyiség nem valami sok)Azonban ennyi antianyagot előállítani mai technikával és mindössze egy részecskegyorsítóval akár egymilliárd évbe is beletelne.

 

Howe bizonyos források szerint egy antianyag meghajtású ˝űrvitorlást˝ szeretne építeni, mellyel lehetséges lehetne űrexpedíciókat szervezni.

Ennek a főkorláta az, hogy ehhez is jelentős mennyiségű antianyagra van szükség.

 

Nem tudhatjuk, mennyire fog fejlődni a technikánk, de az biztos, hogy a mi életünkben még nem foglyák hasznosan(!) hasznosítani.

 

 Richard Gross vezetésével a NASA kutatói  számításokat végeztek, hogy hogyan hathatott a február 27-én bekövetkezett chilei földrengés a Föld forgására. Egy összetett modell felhasználásával a tudósok arra az előzetes eredményre jutottak, hogy a földrengés hatására a nap hossza mintegy 1,26 mikromásodperccel (milliomod másodperccel) megrövidülhetett.

Mindezt talán jobban szemlélteti, ha azt nézzük, hogy a rengés mekkora mértékben mozdította el a Föld tengelyét (azt a tengelyt, ami körül a Föld tömege egyenletesen oszlik el). Számításaik szerint ennek iránya mintegy 2,7 ezred ívmásodperccel változott, ami a Föld felszínén kb. 8 cm-es eltolódásnak felel meg.

Összehasonlításképpen ugyanezt a modell alkalmazták a 2004-es, hasonló erősségű szumátrai földrengésre is. Azt az eredményt kapták, hogy a nap hossza 6,8 mikromásodperccel, míg a tengely 2,32 ezred ívmásodperccel (kb. 7 cm-rel) változott.

Habár a chilei földrengés valamivel kisebb erősségű volt a szumátrainál, mégis, a tengelyre gyakorolt hatása nagyobb két okból is kifolyólag. Először is a szumátrai rengés az egyenlítő közelében volt, míg a chilei közepes szélességen, ami effektíven mozdíthat a tengelyen. Másrészt pedig a chilei rengést okozó törésvonal meredekebb szögű, mint a szumátrai, így a Föld tömege könnyebben tud mozogni függőlegesen, ezáltal mozdítva a testtengelyen.

Gross hozzátette, hogy amint finomodnak a mérési adatok a rengésről, úgy még változnak majd a becslések.

Forrás: NASA

 Olyan, mint a Jupiter, de a Merkúréhoz hasonló pályán kering a csillaga körül: az ismert exobolygók közül talán a CoRoT-9b hasonlít leginkább a bolygókról a Naprendszerben kialakított képhez.

A felfedezést a tekintélyes Nature folyóirat március 18-án megjelenő számában közli a Hans Deeg (Instituto de Astrofísica de Canarias, IAC, Spanyolország) vezette, hatvan csillagászból álló nemzetközi kutatócsoport. A cikk fontos magyar vonatkozása, hogy a szerzők listáján az előkelő negyedik helyen szerepel Csizmadia Szilárd (DLR, Berlin), aki főleg a fénygörbe modellezésén dolgozott.

A CoRoT mesterséges holdat a Francia Űrügynökség (CNES) készítette, más országok és az Európai Űrügynökség (ESA) közreműködésével. 2006 vége óta kering Föld körüli pályáján, hogy mindössze 27 cm-es átmérőjű távcsövével csillagok apró fényességváltozásait vizsgálja. A változások megfigyelése egyrészt a csillagok előtt esetleg elvonuló bolygók fedéseinek felismerését, másrészt a csillagok belső szerkezetét feltáró rezgések vizsgálatát teszi lehetővé. Most is egy ilyen, ún. tranzit módszerrel történt exobolygó-felfedezésről van szó.

A CoRoT-9b fénygörbéje, a műhold által elsőként megfigyelt fedés alapján. Fent a relatív (a fedés előtt és után 1-gyel egyenlő) fluxusértékek, a bolygó pálya menti fázisa függvényében. A vastag fekete vonal a legjobban illeszkedő modellt jelöli. Alul a modell és a mért értékek eltérése. (Kép: H. Deeg és munkatársai, Nature)

A CoRoT-9b egy tőlünk 1500 fényévre levő, a Kígyó (Serpens) csillagkép irányában látszó, a Naphoz hasonló csillag körül kering. Nem túl elnyúlt ellipszispályáján 95 nap alatt kerüli meg központi csillagát, amivel a tranzit módszerrel felfedezett exobolygók közül eddig messze a legnagyobb keringési idejűnek számít. (Jelenleg négyszáznál is több exobolygót ismerünk, közülük mintegy hetvenet fedeztek fel tranzit módszerrel, vagyis a csillaguk előtti rendszeres átvonulásuk, az ezzel járó periodikus fényességcsökkenés megfigyelésével.)

Az új bolygó egy szempontból hasonlít az eddig ismert fedési exobolygók legtöbbjére: tömege viszonylag nagy, a Jupiteréhez hasonló. Ami a csillagától való nagy távolságon, s a kevéssé lapult pályán kívül a leginkább megkülönbözteti tőlük, az a feltűnően "normális" hőmérséklete. Tehát nem egy eddig megszokott "forró Jupiterről" van szó. A számítások szerint légkörének hőmérséklete -20 és 160 Celsius-fok körüli, s nem lehet nagy eltérés a megvilágított és az éjszakai félteke között. Olyan fizikai körülmények uralkodnak tehát rajta, amilyenekkel a saját Naprendszerünk bolygóin is találkozhatunk.

A CoRoT műhold 2008 nyarán, 145 napnyi megfigyelés után azonosította a csillagot, amely körül az exobolygót gyanították. A felfedezés megerősítésére, valamint a bolygó pályájának és fizikai paramétereinek pontos mérésére azután földi távcsövek egész hadával kellett további méréseket végezni.

Fantáziakép a CoRoT-9b exobolygóról. Távolabb, a háttérben a Naphoz hasonló központi csillag. (Kép: Instituto de Astrofísica de Canarias)

Az exobolygók kutatói számára különösen érdekes a CoRoT-9b, mert központi csillagától viszonylag messze kering. Ezért fejlődésében nem okozhatott számottevő zavart maga a csillag, például a szoros közelségből más esetekben adódó árapályfűtés miatt. Így a bolygófejlődési modelleket jól lehet alkalmazni erre az égitestre. A 0,8 Jupiter-tömegű, a Jupiterével gyakorlatilag azonos átmérőjű bolygó anyaga főleg hidrogénből és héliumból áll, de feltételezhető, hogy akár 20 földtömegnyi egyéb elemet is tartalmaz. Igen hasonlít tehát Naprendszerünk óriásaira, a Jupiterre és a Szaturnuszra.

Az eddig ismert exobolygók között a mérsékelt felszíni hőmérsékletű gázóriások - mint amilyen a CoRoT-9b is - alkotják a legnagyobb csoportot. A mostani közülük az első, amelyet tranzit módszerrel találtak, s ilyen részletességgel sikerült megvizsgálni. Az eredmények alapján tehát közvetve többet tudhatunk meg a hozzá hasonló exobolygókról is.

 

 Norvégiában nem ritka, hogy különös fények jelennek meg az éjszakai égbolton, szerda reggel azonban valami egészen szokatlan jelenségre lettek figyelmesek az emberek. Az ország északi részén egy hatalmas spirál jelent meg a lassan világosodó égen, ami egyáltalán nem hasonlított a már megszokott sarki fényekhez. Jelenleg csak találgatnak mi okozhatta a megdöbbentő látványt.

"Eleinte egy zöldes fénysugárból állt, ami színében hasonlított a sarki fényhez, az egyik végénél azonban egy rejtélyes forgó spirál tűnt fel" - magyarázta a Spaceweather.com-nak a harstadti Nick Banbury, aki munkába menet kapta fel a fejét a jelenségre. "Ez a spirál egyre nagyobb és nagyobb lett, míg egy hatalmas gyűrűvé nem vált, miközben a zöld fény a föld felé nyúlt el."

 

A norvég sajtó szerint a jelenség közel negyedórán át egész Észak-Norvégiában látható volt, ezért nagyon magasan kellett elhelyezkednie a légkörben. A majdnem tökéletes spirál reggel 7 óra 50 perckor jelent meg és azonnal beindult az összeesküvés-elmélet gyártás. Valamilyen energiafegyver lenne? Vagy a Nagy Hadronütköztető hozott létre valami soha nem látottat, ami egyébként pont szerdán állított fel újabb csúcsot a részecske ütköztetések energiája terén? Esetleg egy féreglyuk bejárata nyílt meg?

A magyarázat valamelyest egyszerűbb ezeknél, december 7. és 10. között ugyanis az Orosz Haditengerészet riasztást rendelt el, mert rakéta teszteket hajtottak végre a Fehér-tengeren. Így a legvalószínűbb, hogy egy spirál alakban zuhanó, elhasználódott rakéta fokozatból áramlott ki üzemanyag a légkörbe, amit megvilágított a felkelő Nap, létrehozva a páratlan fényspirált. Az oroszok sokáig tagadták, hogy az adott időben kilövést hajtottak végre, de végül kénytelenek voltak elismerni.

 

Elsőre azt mondhatnánk rá, hogy Photoshoppal készült, ez azonban nem valószínű, több hasonló felvétel is megjelent az eseményről
"Kétségkívül egy sikertelen rakéta kilövést láttak" - erősítette meg a feltevést Jonathan McDowell asztrofizikus a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ munkatársa a New Scientistnek. Véleménye szerint egy tengeralattjáróról indított Bulava ballisztikus rakéta tesztelése sült el balul, ezt a rakétát a rakétavédelmi rendszerek kijátszására szánják. "Tudjuk, hogy az Orosz Haditengerészet Dimitrij Donszkoj tengeralattjárója a Fehér-tengeren állomásozik és a Bulava rakéta 12. tesztkilövésére készültek, ami már eddig is számos kudarcot tudhat maga mögött" - tette hozzá McDowell, aki úgy véli a sorozatos sikertelenség miatt nyilatkozott úgy egy ideig a haditengerészet, hogy meg sem történt a kilövés. De hogyan alkothat egy ilyen tökéletes spirált egy rakéta? McDowell szerint a meghibásodás jóval a légkör fölött történt. ha ugyanis kisebb magasságokban következett volna be, akkor a légköri hatások igen gyors zuhanást eredményeztek volna, egy lefelé irányuló dugóhúzó mintát hozva létre, aminek a kondenzcsíkját a szél ide-oda fújta volna. A Bulava három fokozatból áll, melyek mindegyikét begyújtják ahogy a rakéta egyre magasabbra emelkedik

A videó már nem fért el ebben a topicban, de a következőben ott lesz.

 

Kimondható ilyen elv. Nem létezhetne a természettudomány (sőt ember sem!), s teljes káoszba fulladna a világ, ha nem érvényesülne benne az okság elve. Minden eddigi tapasztalat arra mutat (és ezt bizonyos számítások is alátámasztják), hogy a Világegyetemben működik egy általános érvényű törvényszerűség, az úgynevezett kronológiavédelmi elv. Ez, miként a neve is mutatja, sosem engedi felborulni a dolgok ok-okozati sorrendjét. Ha valakit netán a tudomány minden eddig felgyülemlett tapasztalata sem győz meg erről, akkor már csupán Stephen Hawkingnak, korunk legnagyobb élő kozmológusának szellemes érvelésére hivatkozhatunk. Szerinte ugyanis mi sem bizonyítja jobban ennek az elvnek az érvényesülését, mint az a tény, hogy eddig még nem özönlött el bennünket a jövőből érkező turisták hada... 

 

Forrás:Sulinet

 Ezt a távcsövet a Celestron gyártja.Árához képest agyon jó távcső, és könnyű is összerakni.

Ezen a linken.35000 Ft

Kivállóan böngészhetők vele a hold kráterei illetve a Szaturnuszról elég szép képet ad.

Az utóbbi időben Kína hihetetlen gazdasági növekedést produkált.Az űrtechnológiában hasonlóképp fejlődött.Rengeteg műholdat fellőt(az európai műholdakat is Kína lövi fel)ezen kívül már küldött embert az űrbe.Mindez eredményeik ellenére,nem tartom épelméjű dolognak azt,hogy azért lőttek ki egy szondát a holdra,hogy kínai hazafias dalokat sugározzon a holdra,hátha vannak holdlakók:)

Katonai téren is jól haladnak:űrfegyvereket gyártanak,hogyha háborúra kerülne sor,megsemmisítsék az ellenséges műholdakat.

Az új műholdjaik igen kicsik,és hadászati célokra is felhasználhatók.

A mobiltelefon nagyságú műholdak lehallgathatják az ellenség műholdjait,vagy ártalmatlanná tehetik a kémműholdakat.

2015-ben terveznek ey holdraszállást,és holdbázis építését.

Csak érdekességképpen:egy átlag kínai nem tud arról,hogy már 12 amerikai járt a holdon,képzelhetitek,mekkora ünnep lesz kínában,ha ˝az első˝ember aki a holdra tette a lábát,kínai lesz.

forrás:eredeti

 A Ceres[14] (latinul Cerēs, más jelöléssel 1 Ceres, (1) Ceres), a legkisebb törpebolygó a Naprendszerben, és az egyetlen, amely a kisbolygóövben helyezkedik el, így típusának egyedüli képviselője.[15]Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén,[16] nevét Ceres után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.

 A NASA új bizonyítékot talált a rejtélyes, mindeddig felfedezetlen sötét anyag létezésére.

 

Színkavalkád és dinamikus változások a Pluto felszínén

Szerző: Szalai Tamás | 2010. február 08., hétfő

Meglepően aktív, egyáltalán nem "halott világ" képe tárul fel a Pluto törpebolygóról frissen közzétett űrtávcsöves fotókon. felhívás A Pluto emlegetése sokakban valószínűleg még mindig a Nemzetközi Csillagászati Unió négy évvel ezelőtti, sok vitát kiváltó döntését idézi fel, melynek során a szinte napra pontosan nyolcvan évvel ezelőtt felfedezett égitestet kivették a Naprendszer bolygóinak sorából. A NASA néhány nappal ezelőtti bejelentésének hatására a törpebolygó ismét a tudományos érdeklődés középpontjába került, ám ezúttal más okból. A Hubble-űrtávcső 2002 és 2003 során készített felvételeket az égitestről, melyeket M. Buie (Southwest Research Institute in Boulder, Colorado) és kollégái évek hosszú munkája során dolgoztak fel. Az eredeti képeken a Pluto mindössze néhány pixel átmérőjűnek látszott, de a több mint négy évet és 20 számítógép erőforrásait igénylő képfeldolgozási eljárás segítségével a kutatók minden eddiginél részletesebben megismerhették a távoli, jeges világot. Az űrtávcső 1994-es képeivel összahasonlítva a Pluto meglehetősen dinamikus változásokat mutat. Jól megfigyelhető, hogy az északi poláris régió világosabb, míg a déli sötétebb lett a nyolc esztendő leforgása alatt. A 2002/2003-as felvételek készítésekor az északi félteke fordult a Nap felé, így az ottani jég párologni kezdett, míg a déli féltekén a ritkás légkörből kicsapódtak az alkotóelemek. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a Pluto 248 éves keringése során - a pálya nagy mértékű lapultsága miatt - az "évszakok" változását sokkal inkább befolyásolja a Naptól való aktuális távolsága, mint a felszínnek a forgástengely és a keringési sík által bezárt szög miatti, különböző megvilágítottsága (ami a Föld esetében ezért felelős). Ugyanezen okból a Pluto évszakainak hossza sem egyforma, mivel az égitest napközelben jóval gyorsabban mozog, mint naptávolban. A Pluto felszínének változása 1994 és 2002/03 között a Hubble-űrtávcső felvételeinek összehasonlítása alapján (a diagramokon lévő rövidítések a kamerák neveit takarják). Az északi pólusvidék világosabb, a déli sötétebb lett a széntartalmú vegyületek felszínről való elpárolgása, ill. légkörből való kifagyása miatt (NASA/ESA/M. Buie). Ennél is érdekesebb, hogy a mostani felvételeken az égitest színeinek megfigyelésére is lehetőség nyílt: a korábban kietlennek, egysíkúnak gondolt felszín fehéres-narancsos-feketés árnyalatokban pompázik. A különböző színű területek közös jellemzője, hogy szénben gazdagok - az elméletek szerint ennek az az oka, hogy a Nap ultraibolya sugárzása szétbontja a Plutón lévő metánt, s ezen folyamat végtermékeként keletkezik a látszólag a melaszra hasonlító, az egész törpebolygót beborító, széntartalmú anyag. A különböző színű területek keletkezésére vonatkozó elképzelések részleteit azonban még tisztázni kell - ez várhatóan a New Horizons nevű űrszonda feladata lesz, amely 2015-ben éri el a törpebolygó vidékét. Az űreszköz detektorai nagyfelbontású képeket szolgáltatnak majd a Pluto felszínéről, reményeink szerint sok hasznos információt szolgáltatva ezzel a rejtélyes égitestről. A szonda egyik fő célpontja a Plutón egy szintén most felfedezett, fagyott szén-monoxidban gazdag, vöröses terület lesz - ennek mibenléte különösen izgalomban tartja a bolygókutatókat. A Hubble képei abból a szempontból is fontosak, mert segítségükkel pontosabban be lehet majd állítani a New Horizons kamerájának expozíciós időit a törpeplanéta fényképezése során. Az eddigi legrészletesebb felvételek a Plutóról, a törpebolygó forgásának különböző momentumaiban. A középső képen jól látható a nagyméretű, vöröses terület, melynek vizsgálata pár év múlva a New Horizons űrszonda egyik fő feladata lesz (NASA/ESA/M. Buie). Az űrszondás vizsgálatok mellett azonban továbbra is szükség lesz a Pluto hosszútávú monitorozására, hogy az évek, évtizedek alatt végbemenő változásokat még alaposabban lehessen tanulmányozni. Ennek megfelelően a NASA kutatóinak következő terve az, hogy a Hubble-űrtávcsőre nemrég felszerelt, az elődjénél jóval érzékenyebb WFPC-3 jelű kamerával is megörökítsék a Plutót - még a New Horizons szonda odaérkezése előtt. Forrás: Hubble News Center, 2010.02.04.

 

Kovács Attila, Écs A hét csillagászati képe - A Medúza-köd

Évezredekkel ezelőtt szupernóva robbant a Gemini csillagképben. A csillagrobbanás maradványait ma hatalmas, táguló gázfelhőként figyelhetjük meg. Ez a Medúza-köd. Az IC443 jelű ködkomplexum, melyet Medúza-ködként is emlegetnek egy felrobbant csillag maradványa, az Ikrek (Gemini) csillagkép η Geminorum (Propus) csillaga látszólagos szomszédságában található. Azért látszólagos, mert amíg a Propus 350 fényévre helyezkedik el Napunktól, addig ez a szupernóva kb. 5000 fényévre. A Propus 3 magnitúdós vörös óriáscsillag, emiatt ez a köd vizuálisan nem könnyű objektum. Nagy kiterjedésű, kb. 50 ívperc méretű (viszonyításképp: a telihold 30 ívperc átmérőjű). A Medúza-köd belsejében egy neutroncsillag található, mely a felrobbant nagytömegű csillag maradványa. (Ez a csillag a felvételen nem látható.)   A hét csillagászati képe 80/600-as ED refraktorral készült, 2010. január 20-án. Átalakított Canon EOS 300D, ISO 1600, 21x10 perc expozíciós idő.

 

Az Uránusz holdak

Az Uránusznak 15 holdja van, és ezek közül tíz nagyon kicsi és sötét égitest, amelyeket a Voyager-2 űrszonda fedezett fel. Az öt nagy hold a bolygótól távolodva a Miranda, az Ariel, a Titania, és az Oberon.  Az Ariel térképe                Az Umbriel térképe  A Titania térképe               Az Oberon térképe  Valószínűleg jég és kőzetek fele-fele arányú keverékéből állnak. Közülük a legkisebb a 480 km átmérőjű Miranda, a legnagyobb pedig a Titania 1590 km-es átmérővel. A tíz újonnan felfedezett holdacska átmérője 16 és 160 km között változik.    A Miranda A Miranda a legbelső Uránusz-hold, 131 ezer km sugarú pályán 1,4 nap alatt kerüli meg a bolygót. Átmérője kb.485 km. Felszíne, amelyről a Voyager igen részletesképeket készített, nagyon érdekes, mert erősen tagolt, s egymás közelében, egymástól teljesen eltérő szerkezetű részletek találhatók. E felszín kialakulására egyenlőre nincs elfogadott magyarázat. forrás:x3

 

A Neptunusz holdjai

A Neptunusznak nyolc holdja van, közülük a belső hatot a Voyager-2 fedezte fel. A hat kicsiny, szabálytalan alakú, sötét felszínű kődarab 50 és 420 km közötti átmérőjű. A Triton A Neptunusz legnagyobb holdja. A Triton a bolygótól 335000 km távolságban kör alakú, 160°-os pályahajlású, azaz retográd pályán kering. Bár a 2720 km átmérőjű Triton kisebbnek bizonyult annál, amekkorának korábban gondolták, mégis a Naprendszer jelentősebb holdjai közé sorolható.  Felszíni hőmérséklete csak 38 kelvin (-235°C), így ez a Naprendszer eddig meglátogatott égitestjei közül a leghidegebb. Jeges síkságait hegygerincek és árkok hálózata borítja, a felszínen kevés kráter látható. A Voyager ottjártakor déli pólusának környékét kiterjedt, jó fényvisszaverőképességű nitrogénjég sapka borította. A Tritonnak nitrogénből és csekély mennyiségű metánból álló, ritka légköre van. A felszíni nyomás 0,01 millibar. A Voyager gejzírszerű kitörések nyomait is megfigyelte a holdon, melyek során vízzel és valamilyen sötétebb anyaggal kevert nitrogén törhetett a felszínre. A Triton másik egyedülálló tulajdonsága az, hogy retrográd keringése miatt a Neptunusszal fennálló árapály-kölcsönhatás spirálisan befelé mozgatja, mégpedig olyan mértékben, hogy a következő 10-100 millió éven belül szétszakadhat vagy nekiütközhet a Neptunusznak.  A Nereida A Neptunusz Nereida nevű holdja sokkal kisebb (340 km átmérőjű), mint a Triton, és keringési pályája a  Naprendszer valamennyi holdja közül a legelliptikusabb. A bolygótól mért távolsága 1400000 km és 9700000 km között változik. forrás:x3

 

A Mars holdjai

---

A Marsnak két kicsiny, a felszínhez közel keringő holdja van, amelyeket az 1877-es szembenállás alkalmával fedeztek fel.

 

---

Phobos, Deimos.

---

Phobos

 

 

 

Phobos a nagyobb, és a belső a Mars két holdja közül.

• Marstól (a középpontjától) mért távolság: 9378 km
• ármérő: 22.2 km (27 x 21.6 x 18.8)
• tömeg: 1.08e16 kg

Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek a görög mitológiában. Deimos testvére. A Phobos görög szó jelentése "félelem", innen ered a fóbia szó.

 

• A Phobos közelebb kering anyabolygójának (Mars) felszínéhez, mint bármely más hold a Naprendszerben. Kevesebb mint 6000 km ez a távolság.

   

• A Naprendszer egyik legkisebb holdja.

   

• Ez az egyetlen olyan ismert hold, amelynek keringési periódusa rövidebb az anyabolygó forgási periódusánál, így tehát a Phobos nyugat-keleti irányban (nyugaton kel és lassan halad kelet felé) mozog a Mars égboltján.

Képek a Phobosról:

• 

   

• 

   

• A Phobos felszíne

---

---

Deimos

 

 

 

Deimos a kisebb, és a külső a Mars két holdja közül.

• Marstól (a középpontjától) mért távolság: 23459 km
• átmérő: 12.6 km (15 x 12.2 x 11)
• tömeg: 1.8e15 kg

Arész (Mars) és Aphrodité (Vénusz) törvénytelen kapcsolatából származó egyik gyermek a görög mitológiában. Phobos testvére. A deimos szó görögül "rettegést" jelent.

 

• A Deimos a legkisebb hold a Naprendszerben.

   

• A Deimos keringési periódusa kb. 1,2-szerese a Mars forgási periódusának, így lassú mozgást végez az égbolton, két és fél napot töltve a horizont fölött.

Képek a Deimosról:

• 

---

A Mars két szabálytalan alakú holdja jobban hasonlít a kisbolygókra, mint a nagyobb holdakra. (A Phobosznak és a Deimosznak az átmérője: 22 illetve 12 km.)

Az alábbi kép a Mars két holdját hasonlítja össze a Gaspra (kb. 17 km hosszú) kisbolygóval, a méretarányoknak megfelelően.

 

 

 
Balra alul láthatjuk a Deimost, jobbra lent pedig a Phobost.